Meg minden másféle madár, ami tud repülni!!!!! Miért repülsz be az ajtón, ha nem tudsz utána ugyanolyan ügyesen távozni?! Miért az ágy alatt versz tanyát?
Tudod, h félek tőled, én segíteni szeretnék...de lehet, h inkább puskát kellene keresnem!:S

Újra, újra, és újra....
Van aki tudja, s van aki nem...De ezt most mindenkinek!
Hiányzol Emil, hiányzol Esz, hiányzik a pillanat...
HIÁNY
 

Szeretlek.
Te vagy a pont az életemben, a biztos és az a bizonyos az "i"-n. Veled vagyok minden percben, nálad járnak a gondolataim. Nem félek, hanem várok...rád, ránk, a majdra és a mostra.
Nagyon hiányzol Kisfiú...<3

Majális a kedvenc helyemen. Gyönyörű, varázslatos tópart, ahol egyszer tündért láttam :)
Csanujával délelőtt kikémleljük, majd délután megszálljuk a légvárat és hasonló csudijó dolgokat! Vattacukrot veszünk, Babuci még sosem evett...Én vezetem be a jóba. De pszt..... :)

Ksfnek pedig üzenem, h nagyon :)

-Piros katica vagyok a zöld réten! salalala :)

-Őrült vagy, puttonnyal! :D

-:P

"Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele. Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszer csak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz, kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded elölről, és folytatod, amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a vízbe, kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid, táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod, felébred a Nap és megmelenget."

Még mindig kellene :$

"Tessék: álarcok, maszkok. Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat." 

Én ezt a könyvet, azonnal, most .... kérem szépen :$

Korán van, fáradt vagyok, és fáj a fejem. Kezd frusztrálni ez a fejfájás. Nem múlik el, nem csillapodik. :(

Ma ismét egy hosszú nap lesz.
Mostanában mindegyik hosszú. Ahogy öregszünk egyre kevésbé tudjuk csúsztatni a napokat? Vagy csak tényleg egyre nehezebbek? Válság van, de nálam is? Túl sokat gondolkodok, és hát kevés sikerrel. Mindig katt-katt. Ki kellene ezt is iktatni. :D

Ma taláklozom Jé-vel. Látom előre mi lesz. Összeveszünk. :D Ő ezt akarja, én meg mást. Sosem egyezett a véleményünk semmiről. Se veled, se nélküled? Ez egy ilyen kapcsolat? Sosem lesz megfelelő idő, hogy ne egymás mellett beszéljünk el? Nem baj, már nem zargat. De azért jó lesz látni. Na ez benne a csavar. :D

Esz hiányzik. Naaaaaaagyon.

Ksf-nek pedig mára nagyon szép napot kívánok! Szeretném, ha a nap végére elégedetten térne nyugovóra. :) Fogom a kezed!

ha elvesztem, belehalok...

M este sírás volt, potyogtak a könnyek. Majd felszáradnak...

Így érzem magam mikor ksf-val vagyok. És úgy általában miattad ;)

Csak akkor írunk, ha szenvedünk vagy ha szomorú az élet, és csak kedvtelésből nekedvág egy fatönköt?
Szerintem igen... Én általában ezért.
 

Elmagyarázom szerintem hogy van:
Ha boldog vagy, akkor azt elmeséled. Azonnali visszaigazolást vársz, vagy épp más örömét, hogy neked jó. :) És ez mindenképpen élőszó. Muszáj, mert látni kell a mosolyt vagy épp hallani a nevetés hangját.
Ha baj van, az már más. Akkor nem mesélünk, mert hát gyengének tünhetünk, vagy csak "Kit érdekel a nyomorom?", meg a minek basszuk el más jókedvét vagy épp a magunkét, mert hát erőt veszünk, mikor a barátainkkal vagyunk, és jobb is akkor (UGYE?'), és biztos hogy nem fogunk arról a rosszról mesélni. De hát valamit csak csinálni kellene vele?:D
És a megoldjuk ripp-ropp, hát az necces. Mert mi van, ha nem menne, meg hát nehéz is, könnyebb picit még pacsálni benne... So akkor firkálgatunk

"Mert egy nagy művész szenvedve alkot" vagy valami ilyesmit mondhatott a gyaloghídon állva. És igaza volt szerintem. Az igazán felkavaró és elgondolkodtató műveknek nem "heppiii eeend" a vége. Mert ha a végén minden rendbejön, akkor az a lényeg, és nem h mit állt ki míg sikerült. Hisz azt el kell felejteni, kussoljunk róla, hisz mostmár boldog. :D

Igazad van ksf, olvastam csöndablakot. Persze, persze értelek én, és igazat is adok. De a jót szerintem nehéz megfogni, pláne leírni, hisz csak egy múló percig vagy egy örökkévalóságig tartó pillanat.

Ma este holdat szerettem volna lesni, de csak lámpákat láttam.

Eltünt vagy csak bújkál? Ha eltünt, akkor örökre? Ha bújkál, csak előlem?
Nem tudom...
Remélem, majd viszzatér, mert igencsak régen találkoztunk.
Szép kapcsolat a miénk, nyugodt és nemfeltünő.
Fura, mert igazából nem is szeretem. Főleg akkor, ha egész valóját mutatja. Mikor nagy hasát kidülleszti, és sárgás szinekben játszódó fogait rámvillantja. Összeborzongok még az emlékétől is. 
 

De most mégis hiányzik.Én csak sétálok és cigi vége vörösen parázslik a kezembe. Fülembe ismerős dallamok szólnak a fülhallgatóból. Ő csak a szemével kísér, de néha hozzámszól. Jó kérdések, jó válaszok. Ezt kapom tőle.
Talán már kezded érteni, miért is becsülöm olyan nagyra ezt. Régen volt rá alkalom, hogy lássam, és kérdezhessek.

Felnézek újra, még mindíg csak a lámpák égnek.

Nem pillant ki a felhők mögül, nem néz rám. Pedig mennyire kérlelem a szememmel, hangtalanul könyörgök, próbálom gondolattal irányítani mozdulatait. De nem megy. Tudja, hogy nem vagyok egyedül.
De majd szerdán....igérem neki, -mielótt átpöckölöm a csikket a kerítésen a lámpa irányába-, majd szerdán.
 

Lesz egy sétám. Ismerős környéken, imerőshöz fogok sétálni. Mint régen. És majd az úton beszélgetünk. Mert egyedül leszek.

"Érdemes lenne egy kicsit jobban hallgatnod az intuíciódra, a belső, ösztönös hangodra, mert olyan dolgokat súghat neked, amelyekre korábban nem is gondoltál. Ez pedig arra is jó módszer lehet, hogy régóta fennálló problémákat könnyen és gyorsan megoldj. Ezen a héten azt is sikeresen elsajátíthatod, hogyan mondj nemet olyan kérésekre, feladatokra, amelyekhez nem fűlik a fogad. Erre pedig nagy szükséged lehet, ha nem akarsz folyamatosan saját magad után futni, és pontosan azokat a feladatokat kihagyni - a felelőtlen ígérgetés miatt -, amelyek neked a legfontosabbak."

Ezt jósolták a hétre a csillagok. Néha azért eltűnődök rajta, h talán mégis van benne valami.

Volt idő gondolkodnom délelőtt. Átrágtam magam az elmúlt 21 éven. Nem hagytam ki semmit, nem szépítettem, nem hazudtam magamnak. Sírtam is, mert kellett utoljára. Ezek az én gondjaim, az én életem. Hogy segíteni akarsz? Tudom én azt. És hagyom. De ezek az én döntéseim, ne feledd.

Jól mondta tegnap este, nem vagyok már éretlen kamasz. És nem is viselkedhetek úgy. Nem hagyhatom, hogy mások mondják meg mit tegyek, vagy nem. Hogy mikor döntök jól vagy rosszul. Ha neked ez az elágazást jelenti, akkor sajnálom. Én látom az utamat, hogy milyet szeretnék. Szeretném, ha velem sétálnál és fognád a kezem...
Ha majd ott leszek, és átölelsz, elmesélek mindent. Hogy hogy szeretném, hogy mit szeretnék, és mikor. :)

Most hívtál.  Csőstül jön a baj?:D
De te ugye nem vitázol? Kérlek, ne hagyd csak úgy. Nem értek sokmindent...Hogy hogy működik a fekete lyuk, hogy hogy lehet háborúzni, vagy épp nem hinni a tündérekbe. De téged értelek. És szeretném, ha hinnél magadba. És hogy ott állhassak és foghassam a kezed..."nem csak az egyik fülét"

-Én nem akarok beleszólni, de....

-Akkor ne tedd! - és megfordultam az ágyban.

-Nem tartom ezt az egészet jó ötletnek! Túlságosan kötődsz hozzá. Nem akarom, hogy a tanulás rovására mennyen vagy bármi máséra.

-Szóval ha már így nem szólsz bele, akkor talán ki is fejthetnéd...

-Sokkal fontosabb dolgokra kellene koncentrálnod, te is tudod! Nem utazhatod át a fél országot, csak úgy. Ne viselkedj már úgy, mint egy éretlen kamasz. Gondolnod kell anyuékra, meg ránk is, és a jövődre. Ez igazán nem a megfelelő időszak. Tudom, hogy úgy érzed, h az elmúlt félév is erről szólt, és nem jött össze. De tudod, h mi is mennyi mindent megtettünk érted!

már meginnt nem aludtam...

"Mert egy kicsikét fél, aki magasan száll. Tudod ez tériszonnyal jár."

Még mindíg van....

Sosem szerettem a szaloncukort.Ez a karácsonykor szaloncukrot veszünk, és nagyon szeretjük, hát szerintem hülyeség....Valjuk be, ha olyan jó lenne, akkor az év többi napján is venne az ember. De ugye nem!:D

És van, ami ennél is rosszabb: a megmaradt szaloncukor. Mert ugye már nincs karácsony, de szaloncukor mindíg marad. És azok a kevesek is, akik valamilyen érthetetlen okból mégis szeretik, hát januárban már igencsak undorral néznek rá.

Akkor minek is az egész? Mert ez hozzátartozik a hangulathoz? Na ne kábíts. Giccses és semmitmondó.

Tehát vannak dolgaink, amik csak azért vannak, mert illik, így kell lennie, mert mindenkinek van, hát nekem is legyen. Vagy a legrosszabb: megszoktuk, kényelmes. (mert a házi mézeskalácsért tenni kell :))

Bár már a gondolatától is felbolydul a gyomrunk.

Írok, tehát vagyok?!